Borberek, Vurpăr, Burgberg



Borberek (Vurpăr) a Maros jobb partján, Alvinccal átellenben, Zebernyik vára alatt fekvő település. Neve 1248-ban Burgberg, 1320-ban Burgperg, 1342-ben Borpergh, 1421-ben Borberek, 1508-ban Burchperg, 1636-ban Vurpad formában szerepelt az okiratokban. A település középkori szász-magyar lakói (a 16. századig éltek vegyesen, később a szászok elmagyarosodtak) a reformáció idején a protestantizmus helvét ágát követték. A reformátusok 1590 körül alakították ki egyházközségüket, nagy valószínűség szerint az alvinci vallásváltoztatások hatására. 1317-ben a településnek már volt temploma, amely a 12–13. század fordulóján, a környék szász telepeseinek (hospites) érkezésekor épülhetett, s a 16-17. században bővítették. (Egy 1492. évi oklevél szerint Szent Leonárd volt a templom védőszentje.) A gótikus kor első erdélyi alkotásai közé tartozó templom ma a Maros árterületén elhagyottan roskadozik. Belterületét az ablakok magasságáig feltöltötte iszappal és homokkal a többször kiöntött ár. Egykori erős várfalából 3 méter az iszap alatt van. A kapubástya ívezete is alig emelkedik ki a hordalékból. A szentély szentélynégyszöggel csatlakozik a keresztboltozatos hajóhoz. A hajó gótikus ablakai mindkét oldalon keskeny réssel nyílnak, mérmű nélküli trifóliumokkal. A templom tornya későbbi toldás. A kis harang kisbetűs felirata mellett csonkán, 1475-re kiegészíthető dátum volt. Ez a harang Vajasdra került, majd onnan valamelyik Hunyad megyei református közösség kapta meg. Borberek a 18. században még református anyaegyház, és temploma is a református egyházé volt. De az 1740-ben épült parókia mestergerendája korán megpattant, s az 1848-1849-ben tett megállapítás szerint „a templom és harangok rendben vannak, de a papi és oskolatanítói házak összeromboltattak”. Ekkor 108 egyháztagja volt a településnek. 1964-től a templom használhatatlan, mennyezete beszakadt, templomkertjében kukoricás van. Ma hívek nélküli romtemplom. A település a Gyulafehérvári Református Egyházközség szórványa. „Az a pár még élő hívünk a vinci templomba jár át.” Visszakapott egyházi területek: 24,72 hektár legelő, kaszáló. Az elhanyagolt temetőkert még létezik. A templom hajójának ácsolt és zsindelyezett tetőszerkezetét, a hajófalak lefedését és a templomkörnyék tisztítását Sarkadi Márton mérnök vezetésével a budapesti Ágoston Sándor Alapítvány (vezetője Horvát Ákos) önkéntes fiataljai végezték el.
Lelkipásztorai: Miklós (1361), Nicolaus Petri (1430), Borbereki Antal (1451), Vincze Albert (1492), Krízbai Tóbiás (1690 után), Keszeg Imre (1743-1755), Ajtai Mihály (1755-), Péterffy László (1848-49), Tankó József (1919-1956).




BemutatkozásAz egyházközség történeteSzórványokSzászsebes, Sebeş-Alba, MühlbachMarosszentimre, Sântimbru, EmrichsdorfAlvinc, Vinţul de Jos, Winz-WinzendorfSzékesvölgye: Kisenyed, Pókafalva, VingárdBorberek, Vurpăr, BurgbergEgyházi szolgálatokHírek / AktualitásokTestvértelepülésekBelső utakGyereksarokTámogatók, diakóniaLelkész, presbitérium, körzetekII. Rákóczi Ferenc Közösségi KözpontElérhetőség