Székesvölgye: Kisenyed, Pókafalva, Vingárd

A Virág család emlékoszlopa Kisenyeden
Szentély a TSZ raktárában Kisenyeden
Pókafalva- templomrom

Székesvölgye: Kisenyed (Sângătin, Kleinenyed)  Pókafalva (Păuca, Törnen, Pockendorf), Vingárd  (Vingard, Weingartskirchen)


Pókafalva (Păuca, Törnen, Pockendorf)


Pókafalva (Păuca) község Szeben megyében, Vingárdtól keletre, a 107B úton fekszik. Első írásos említése 1272-ből maradt fenn Pokafalua néven. Későbbi névváltozatok: de Duabus Turribus (1309), Pouka Cheuturn (1313), Poka (1328), de Buabus Turribus (1332), Pókafalva (1418), Czwen Turren (1478), Dörna (1484). Jelenlegi református templomának építéstörténete 1416-ban kelt, amikor László szebeni prépost a pálosok részére kolostort épített. 1418-ban a pálos kolostort egy búcsúengedély kapcsán említették. A templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték. Több próbálkozás után VI. Sándor pápa engedélyének folytán a pálosok által elhagyott épületbe beköltözhettek a ferencesek. 1533-ban török beütés miatt a ferencesek elmenekültek. 1560-ban János Zsigmond a kolostort Kemény Istvánnak és Balázs Miklósnak adományozta. Magyar és szász vegyes lakossága a reformáció során előbb lutheránus lett. A szászok megmaradtak lutheránusoknak, míg a magyarok reformátusok lettek.  A későbbiekben a plébániatemplomot a lutheránusok, a kolostortemplomot a reformátusok használták. A református templom ajtókerete 16. századi, reneszánsz tagolású.  A település a 18. században még református anyaegyház volt. A 20. század elején még megmaradt annak, de a század folyamán gazdasági területeit, híveit elveszítette. 2011-ben csak az összeomlott templom és a templomkert van tulajdonában. A templomot 2010-ben Ötvös József és Gudor András szervezésében takarították ki. 


Vingárd  (Vingard, Weingartskirchen)

 
Vingárd (Vingard) falu Gyulafehérvártól 25 kilométerre, délkeletre, 5-600 méter magas dombok közt fekszik, a Székás (Székes) völgyében.
A falu neve, amely 1309-ben jelent meg először forrásokban, a szőlőhegy jelentésű német Weingarten szóból ered. Későbbi névváltozatai: 1309-ben Wyngartkyrchen, 1329-ben Wyngarthkeerh, 1332-ben Wynkarthkyr, 1345-ben Vengherskirch (alio nomine Guga), 1425-ben Vingard, később Chybay, Weyngarth, Wyngarth, castrum Wyngarth, 1528-ban Vengertzkirg. 1309-ben plébániatemploma volt, erről tanúskodik a név kirchen szava is. Ekkori papja, Bertalan, a székeskáptalan és a szász papok perében szerepelt. A település középkori, magyar-szász lakói a reformáció során lutheránusok lettek, a templommal együtt. Első templomának helyébe új templom épült, a 15. században. A késő gótikus stílusú, torony nélküli, egyhajós, hosszú szentélyes (a tövisi ferences templomra és a kolozsvári Farkas utcai református templomra emlékeztető) épület nagyrészt eredeti formájában maradt fenn. A sekrestyébe késő gótikus, pálcaműves kapu vezet. A gótikus boltozatú, a nyolcszög három oldalával záruló szentélyt csúcsíves diadalív választja el a hajótól. A templom eredeti hálóboltozatát a 18. században barokk dongaboltozatra cserélték, záróköveire címereket faragtak: országcímer, a Geréb család koronás oroszlánt ábrázoló címere, a Hunyadiak gyűrűs hollója, a Szapolyai és a Szilágyi család címerei. Az oltár előtt Keserű Katalinnak és a Keserű család egy másik tagjának 16. századi sírkövei láthatók, a hajó déli falába beépítve pedig Kendeffyné Vargyasi Borbála síremléke, 1887-ből. A kórus alatt kripta található, amely 1952-ben beomlott.  A templom teljes hossza 28 méter, ebből a hajó 9,25, a kórus 7,75 méteres, és a kettőt csúcsíves diadalív választja el. A nyugati homlokzaton, a befalazott kapuzat és egy ikerablak feletti kőtáblán a Kacsics nemzetség címere látható, körülötte az alapítóra utaló felirattal: „Hoc opus fecit fieri Magnificus Johannes Geréb de Vingart Anno D. MCCCCLXI./ 1461.” (Ma is megvan az építés évéből származó keresztelőmedence.) Jelenleg ezt a magyar emlékekkel rendelkező templomot a lutheránusok használják. A település keleti részén található a kisebb, és jellegtelennek tűnő - TSZ raktárépületébe beépített református templom.Mellette állt a  nagyenyedi református kollégium uradalmának egykori kúriája.  A Bethlen Kollégium által gondozott egyházközség temploma megrepedt, istállója összedőlt, parókiája súlyosan rongálódott, anyakönyvei eltűntek. Már akkor megszűnt iskolája. Istentiszteleteire 2-3 ember járt, akik „énekelni nem tudnak”. 1934-ben a település legtöbb megművelhető területét államosították, a papi lak, a cselédlakás, az istálló fedélzete súlyos állapotban volt. Egy későbbi feljegyzés szerint 1959. augusztus 5-én „A templom használhatatlan állapotban van, a melléképületek eltűntek.” A templomból gabonaraktár lett, a mellette levő parókiát nem akarták visszaadni, mert „nincs senki…”. Jelenleg a templomépület a polgármesteri hivatal tulajdonában, a hívek nélküli egyházközség a gyulafehérvári reformátusok gondozásában van.


Kisenyed (Sângătin, Kleinenyed) 

 
1292-ben Alsó Apoldi Arnold szász telepes birtokolta Kisenyedet. .A magyar nevű település ekkor szász tulajdonban volt. Kisenyed vegyes lakosságú, magyar-román-szász település volt. Egykori temploma román kori, sokszöggel záródó szentélyű, amely már a gótikus korban épült. Eredetileg a szentélynek nem voltak támpillérjei, és így vitatott, hogy volt-e, vagy sem boltíves mennyezete. Kisenyed birtokosa volt a híres Bolyai család is. A XVIII. században református anyaegyház, de csak kevés hívővel és egy imaházzal rendelkezett. 1754-ben Benedek Mihály volt a lelkésze. A XVIII. században súlyos anyagi gondjai is voltak: „beneficiumok itten nintsenek, hanem az Possessorok egyszer, másszor szoktanak kortsomát engedni Ecclesia számára”. Reformátussága 1920 előtt még gyakorolta legeltetési jogát. Néhány XVIII. századi lelkészét ismerjük. 1774-1777 között a gyulafehérvári segédlelkész Filep Sámuel lett Drassó és Kisenyed lelkésze, valamint gróf Bethlen Gergely magántanára. 1777-töl, 1779-ig Benedek Mihály volt lelkésze, aki a későbbiekben Cegében szolgált. A mihálcfalvi események után a Szebenből visszatérő zalatnai felkelő tribün, Dobra vezérletével, itt indult el a magyarok lefegyverzése és kipusztítása. Kisenyed volt 1848. október 14-én az erdélyi polgárháború első áldozata, itt 170 magyar lakos halt meg. 1920 után földjeiből, 5 hold 1029 négyszögölt a román földreform eredményeként kisajátítottak. Református iskoláját 1925-ben zárták be. 1928-ban lélekszáma 69 volt. Ekkor említették azt, hogy: „A templom össze-vissza repedezve, belül használhatatlan állapotban van. Lebontási szándékhoz vizsgálóbizottság hozzájárul. Új papilak eléggé rendben és jó karban van, melynek egyik szobája imatermül szolgál a hívek csekély számára való tekintettel teljesen megfelelően. Régi papilak egyik kőfala s alatta pince gerenda be van süppedve. Egy szoba kivételével teljesen használhatatlan, ablakai betöredezve.” A román állammal folytatott perében a magyar államtól vásárolt kisenyedi papi telek elismertetése és átírása tárgyában tragikus sorsa volt az egyházközségnek. Új parókiájának területét (1200 négyszögölt) 1911-1914 között vásárolta az egyházközség a Magyar Államkincstártól, Balogh Jenő lelkipásztorkodásának idején, 400,60 korona befizetés ellenében. Erre egy új parókiát építettek. Ezt az államtól szerzett területet azonban az Egyház nem telekeltette, bár fizetett érte. Az új román hatóságok, a trianoni békeszerződésre hivatkozva elvették a parókiát az akkori lelkésztől. 1926 novemberétől Kisenyed lelkésze Hideg János volt „A sokat tépászott egyház” hosszú és bonyolult pert kezdett. A helyzetet súlyosbította az is, hogy a romosodó templomtorony köveinek és tégláinak épületanyagát az egyház beleegyezése nélkül a kisenyedi Polgármesteri Hivatal több szekérrel elhordatta. A tényt feljelentő és panaszló Virágh József gondnoknak azzal kellett szembesülnie, hogy nem csak a templombontást tüntették fel törvényesnek, hanem őt is rögtön behívták kötelező katonai szolgálatra. Lelkészét, Hideg Jánost, aki a parókia rekvirálás igényét korábban már jelentette, internálótáborba vitték, ahol 1940. október 17-én vagy 18-án halt meg. Kisenyednek jelen pillanatban nincs híve.
 



BemutatkozásAz egyházközség történeteSzórványokSzászsebes, Sebeş-Alba, MühlbachMarosszentimre, Sântimbru, EmrichsdorfAlvinc, Vinţul de Jos, Winz-WinzendorfSzékesvölgye: Kisenyed, Pókafalva, VingárdBorberek, Vurpăr, BurgbergEgyházi szolgálatokHírek / AktualitásokTestvértelepülésekBelső utakGyereksarokTámogatók, diakóniaLelkész, presbitérium, körzetekII. Rákóczi Ferenc Közösségi KözpontElérhetőség